Kedves Olvasó!
Te mikor tanultál meg utoljára verset?
Csak úgy magadtól. Nem a tanító néni kedvéért, nem a tanító bácsi kedvéért, csak úgy, a magad örömére.
Mindjárt elmondom miért kérdezem.
Sokan kérdezik tőlünk mi is az a tudatműhely? Mitér tudatműhely. Mi a franc ez? (Az autós szerelőműhelyünkben sosincs ilyen kérdés. Mindenki tudja, hogy autókat javítunk, slussz-passz. De tudatműhely? Ott mi történik? Agyműtét vagy micsoda? 🙂 )
Katinka épp a napokban megy egy tévés beszélgető műsorba, vele is sokat gondolkodtunk, két percben mit lehet erről elmondani? Egyáltalán mit szabad erről elmondani úgy, hogy ne ellenérzést váltson ki a nézők többségéből?
Őszintén mondom, két percben nem szívesen beszélnék erről. Nekem egy öt éves folyamat volt, (amiből majdnem három csak az ellenállásomról és a kifogásaimról szólt), mire megértettem, az egyetlen módja, hogy változtassak az életem nem tetsző aspektusain, ha elkezdem meghekkelni a tudatomat. Valahogy megpróbálom az elmémet a saját szolgálatomba állítani, mert azt vettem észre, hogy néhány évtized után rengeteg, nem engem szolgáló automatizmus mélyült el benne és fut le nap mint nap, sok-sok időpocsékolást okozva és elterelve a valódi céljaimtól. Ha ezeket az automatizmusokat nem gyomláljuk ki, vagy nem írjuk át úgy, hogy bennünket szolgáljanak, kínálhat az élet bármi jót a legcsillogóbb tálcán, sosem fogunk tudni élni vele.
Emlékszel a vers tanulás folyamatára?
Az ember először elolvassa az egész verset. Már első olvasás után is lesz bennünk egy kép, miről is szól a vers. Ha ezután valaki megkérdezné, ismered-e ezt a verset, azt mondhatnád, igen, ismerem, hiszen már olvastam. Ha arra kérne, mondd el, valószínűleg egyetlen sort sem tudnál elmondani belőle hibátlanul, még ha nagyon figyeltél is olvasás közben.
Verset csak úgy lehet megtanulni, ha a figyelmünket összpontosítjuk, és sorról sorra, versszakról versszakra sokszor elismételjük. Aztán másnap is elismételjük párszor, meg két nap múlva is, és így tovább… Kinek mennyire fog első körben a buksija.
Azért mondom, hogy első körben, mert ha régen használtad ilyesmire az elmédet, eleinte biztos, hogy nehezen fog menni. A verstanulás olyan, mint egy használat híján elapadt kút újra indítása. Elkezdjük nyomkodni a kart, először csak prüszköli a vizet meg a sarat, de ha sokáig nyomkodjuk beindul, és bő vízhozammal működik újra.
Pár hónappal ezelőtt a bejegyzés alatt felsorolt versek közül a Tíz lépcsőt majdnem egy napig tanultam. És küszködtem vele nagyon. Fél nap után azt hittem, lehet, hogy negyven évesen már nem is lehet verseket megtanulni 🙂
Pár héttel később a Kértem Istent már meg tudtam tanulni egy óra alatt, rá pár hétre a Szeretet himnuszát fél óra alatt.
Egyszerűen döbbenetes az elme. Ha elkezdjük használni egy picit, azzal hálálja meg, hogy elkezd nagyon működni. 🙂
Lényeg a lényeg: a verstanulásban van egy pillanat több nap, vagy akár több hét után, amikortól elkezd élni a vers bennünk. Nem kell semmilyen szintű felidézést, emlékezést kifejtenünk, mert a vers szinte magától ömlik belőlünk.
A vers tanulás az egyik legklasszabb tudati technika, hogy az eltunyult elménket kicsit megzabolázzuk.
És érdekes módon nem csak az lesz a hozománya, hogy eltudunk szavalni egy verset. Hát, persze, hogy ez is kvantum szintű ajándékot ad. Az életünk minden területére kihat. Fegyelmezettebbek leszünk, összeszedetten tudjuk végezni a napi teendőket és beindítja a kreativitás kútját is. Krónikus ötletrohamok öntik el az embert, régen húzódó problémák hiányzó puzzle darabkái bukkannak elő a semmiből. Egyszerűen elképesztő a hozadéka.
Mitér találkozókon sokszor halljuk: olvastam a vonzás törvényéről, pontosan tudom hogyan működik, egy gáz van, nekem nem működik. Vagy elolvastam rengeteg klassz anyagot a pénzkeresésről, a cégvezetésről, hogyan lehet saját vállalkozást működtetni, egy probléma van, nekem nem működik valamiért. Legyen szó bármilyen más témáról, öngyógyítás, párkapcsolat, életcél, tök mindegy, azt vesszük észre az egyetlen probléma, hogy semmivel sem foglalkozunk kellő ideig, kellő mélységben. Egészen addig, amíg az el nem kezd ÉLNI BENNÜNK.
Szóval, ilyesmivel foglalkozunk a Mitérben 🙂 Egyszerű tudati technikákkal tudatosítjuk magasabb szinten azt, amit már egyébként is tudunk, de valamiért még sem csináljuk. Magyarról magyarra fordítunk az elmének, hogy az értünk dolgozhasson. 🙂
Felmérések szerint 3 nappal később az olvasott anyag 10%-ára, a hallott információk 20%-ára, a látottak 30%-ára, a látott és hallott információk 50%-ára, a kimondott szavak 70%-ára, a kimondott és valamiféle cselekvéshez is kötődő információ 90%-ára tudunk emlékezni.
Ebből is látszik, az olvasás sokszor nem egyéb, mint az agy rágógumija, és az Egó minőségi tápláléka, hogy ma is tettél magadért valamit.
Az eredményekért érdemes változtatni a hozzáálláson egy picit. Főleg, miután megértettük, hogy a hozzáállás az nem erőfeszítés, az pusztán a dolgokhoz való hozzáállás.
A megfelelő hozzáállás felvétele után szükség van persze erőfeszítésre is, de összehasonlíthatatlanul kevesebbre, mint amit egy megzabolázatlan elmével való viaskodásra fordítunk egy életen át.
BÁRMIT IS SZERETNÉL MEGTANULNI ÉS ELSAJÁTÍTANI AZ ÉLETEDBEN, AKARD AZT ÚGY, AHOGYAN VERSET KELL SZAVALNI!
Én ezeket a verseket tanultam meg az elmúlt fél évben:
Szepes Mária: Kértem Istent
Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.
Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.
Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.
Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.
Weöres Sándor:
Az ős tudás
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak
tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos,
érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta
alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is
foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd;
ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit
az ős tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent
elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen
sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.
Tíz lépcső
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Az élet tanításai
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan
élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját
és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé,
bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A
világot pokolra hajítaná.
“Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet
vásárcsarnokának felirata.
Pál apostol első levele a korintusiakhoz: A szeretet himnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom,
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.
Jó vers tanulást kívánunk Neked is! 🙂
Köszönöm ! Megérintett !
Nagyon köszönöm a verseket, a leírt gondolataidat, az egész tevékenységet, amit folytattok Katinkával együtt. Nagyon sokat tanultam már Tőletek, és biztos vagyok benne egyre többen lesznek, akikhez eljutnak az üzeneteitek! Kívánok még sok-sok szeretetben boldogságban egészségben együtt töltött évet Nektek, és bízom benne hosszú ideig fejlődhetünk sok hasonlóan nyitott társammal együtt az írásaitok, gondolataitok átadása által!
Köszönöm!
Hát igen, a versnek nagy ereje van, s eltérően a prózától, hordoz valamiféle többletjelentést, melyet akarva-akaratlanul érzékel a befogadó… ez valami olyasmi, mint a hang és a zenei hang közötti különbség: a hang ugyebár fizikai jelenség, lényegében rezonancia, ám a zenei hang, miután a hangszer szerkezete felerősíti a felharmonikus tartományt, mindenképp többletjelentéssel bír a puszta hanggal (zörejjel) szemben…
Visszatérvén a prózára és versre, nézzünk egy egyszerű példát:
lévén, hogy közeleg az aradi vértanúk 167. évfordulója, most idemásolok egy egyszerű enciklopédikus szöveget az eseménnyel kapcsolatban:
Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat,[1] a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.
Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív vagy kilépett császári és királyi tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt.[2] Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban cs. és kir. ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatokat viseltek.
Ennyit így hirtelen a Wikipédiából.
Nos, néhány évvel ezelőtt egy október hatodikai hajnalon ihletett állapotban ébredtem, és azonnal (ellenállhatatlan belső kényszerből) leírtam a fenti eseménnyel kapcsolatos szöveget, mely így fest:
math:
októberi opus
októberi hatodik nap
börtönrácsos véres hajnal
mondd ó uram
látod-é most
(már ugyan ha emléxel még!)
Tizenhármak „súlyos” vétkét!?
mondd ó uram hallod-é a
nyelőcsövek s nyakcsigolyák
recsegését
puskagolyók csapódását
s látod-é
a férfitestek roskadását!?
hallod-é a Tizenhármak
sóhajtását s látod-é most
valahányunk kétkedését!?
s mondd ó uram
látni tudod
egyáltalán
tizenhármuknak az álmát:
millióknak szabadságát!?
októberi hajnalokon
leginkább a hatodikon
(uram van bocsánat erre?)
felvetődhet ez a kérdés:
Tizenhármak „súlyos” vétke!
uram
nincs
bocsánat erre?
úgy látod, hogy nincs bocsánat!?
ezt kérdenék
(te értenéd?)
az aradi Tizenhármak!
Ennyi a vers, de tán érezhető benne az „érzelmi többlet”, holott ugyanazt az eseményt idézi, mint az előbbi enciklopédikus szöveg.
Kedves Vilmos,
a Szökés az elme börtönéből című remekműved meggyőzően tanúskodik arról, hogy mestere vagy a prózának… és én örülök, hogy ezzel együtt értékeled a verseket is, gondolom, Katinka is így van ezzel…
szeretettel: tóthmáté
Igen ez valóban így működik, de azt tapasztalom, hogy az ember nem szeparálhatja el magát mindentől, ami nem olyan és nem úgy működik, ahogy neki nem megfelelő, és emiatt is nagyon sok a lehúzó tényező az életben, ami aztán másfelé viszi az embert, mint amerre menni akart. Nekem például úgy hozta a sors, hogy amikor hosszú éveken át éhbérért vagy még annyiért sem, gondoztam özvegyen maradt idős nevelőapám, aki lábát is törte és kora előrehaladtával egyre kiszolgáltatottabb lett, már ez is eleve nagyon nehéz, strapás éveket hozott a saját álmaim megélése helyett, de ez idő alatt számtalan cica vetődött oda hozzánk a közeli kórház bezárása után, én meg nagyon szeretem az állatokat, s bár nem így képzeltem az életem, de évek óta cicákat mentek, oldom meg az életüket és nem is tudom, honnan és hogy, sok segítséggel, oltatom, műttetem őket, gondozom, ápolom, rendbe hozatom a betegen odakerülőket.
Elcicásodott az életem. Most minden, “átkos” beli évtizedeken, kényszer-munkahelyeken, nehéz élethelyzeteken át dédelgetett álmaimat, elképzeléseimet felül kell írnom, mert másfelé vitt az élet, bármennyire is tudatosan akartam élni.
Most velük együtt tervezem a még hátralévő jövőt, főleg, hogy olyan társ, segítség adatott meg hozzá, akiről nem is álmodtam korábban.
A versekről meg annyit, hogy valamikor a gimnáziumban szavalókörbe jártam, országos szavalóversenyt nyertem, sok verset megtanultam, és ha megadja az élet, hogy sok zűr és zaklatottság után csendesebb, nyugodtabb estéim legyenek, azt hiszem még újabb verseket fogok megtanulni. De ha kell, az Ágnes asszonyt, a Tetemre hívást vagy Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versét most is felmondom :-))))))
Elgondolkodtatóak a hírlevelek, remélem egyszer el tudok menni egy találkozóra is.
Köszönööööööm! Én is imádom a gyönyörű, inspiráló verseket.Küldök én is párat:
Rajki Miklós: Bíztató
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok – sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod.
***************************
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!
(Wass Albert)
****************************
Útravalónak a Forráshoz…
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse
“Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával.
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel,
hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni,
hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni,
hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
hogy tudsz-e vadul táncolni, és hagyni,
hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig
anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták,
vagy hogy emlékezzünk az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz, igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz,
hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért,
hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép,
és hogy Isten jelenlétéből ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
és mégis megállni a tó partján,
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy igen.
Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten,
és ellátni a gyerekeket.
Nem érdekel, hogy ki vagy,
és hogyan jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,
hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni
az üres pillanatokban.”