Kedves Olvasó!

Te mikor tanultál meg utoljára verset?

Csak úgy magadtól. Nem a tanító néni kedvéért, nem a tanító bácsi kedvéért, csak úgy, a magad örömére.

Mindjárt elmondom miért kérdezem.

Sokan kérdezik tőlünk mi is az a tudatműhely? Mitér tudatműhely. Mi a franc ez? (Az autós szerelőműhelyünkben sosincs ilyen kérdés. Mindenki tudja, hogy autókat javítunk, slussz-passz. De tudatműhely? Ott mi történik? Agyműtét vagy micsoda? 🙂 )

Katinka épp a napokban megy egy tévés beszélgető műsorba, vele is sokat gondolkodtunk, két percben mit lehet erről elmondani? Egyáltalán mit szabad erről elmondani úgy, hogy ne ellenérzést váltson ki a nézők többségéből?

Őszintén mondom, két percben nem szívesen beszélnék erről. Nekem egy öt éves folyamat volt, (amiből majdnem három csak az ellenállásomról és a kifogásaimról szólt),  mire megértettem, az egyetlen módja, hogy változtassak az életem nem tetsző aspektusain, ha elkezdem meghekkelni a tudatomat. Valahogy megpróbálom az elmémet a saját szolgálatomba állítani, mert azt vettem észre, hogy néhány évtized után rengeteg, nem engem szolgáló automatizmus mélyült el benne és fut le nap mint nap, sok-sok időpocsékolást okozva és elterelve a valódi céljaimtól. Ha ezeket az automatizmusokat nem gyomláljuk ki, vagy nem írjuk át úgy, hogy bennünket szolgáljanak, kínálhat az élet bármi jót a legcsillogóbb tálcán, sosem fogunk tudni élni vele.

Emlékszel a vers tanulás folyamatára?

Az ember először elolvassa az egész verset. Már első olvasás után is lesz bennünk egy kép, miről is szól a vers. Ha ezután valaki megkérdezné, ismered-e ezt a verset, azt mondhatnád, igen, ismerem, hiszen már olvastam. Ha arra kérne, mondd el, valószínűleg egyetlen sort sem tudnál elmondani belőle hibátlanul, még ha nagyon figyeltél is olvasás közben.
Verset csak úgy lehet megtanulni, ha a figyelmünket összpontosítjuk, és sorról sorra, versszakról versszakra sokszor elismételjük. Aztán másnap is elismételjük párszor, meg két nap múlva is, és így tovább… Kinek mennyire fog első körben a buksija.

Azért mondom, hogy első körben, mert ha régen használtad ilyesmire az elmédet, eleinte biztos, hogy nehezen fog menni. A verstanulás olyan, mint egy használat híján elapadt kút újra indítása. Elkezdjük nyomkodni a kart, először csak prüszköli a vizet meg a sarat, de ha sokáig nyomkodjuk beindul, és bő vízhozammal működik újra.
Pár hónappal ezelőtt a bejegyzés alatt felsorolt versek közül a Tíz lépcsőt majdnem egy napig tanultam. És küszködtem vele nagyon. Fél nap után azt hittem, lehet, hogy negyven évesen már nem is lehet verseket megtanulni 🙂

Pár héttel később a Kértem Istent már meg tudtam tanulni egy óra alatt, rá pár hétre a Szeretet himnuszát fél óra alatt.

Egyszerűen döbbenetes az elme. Ha elkezdjük használni egy picit, azzal hálálja meg, hogy elkezd nagyon működni. 🙂

Lényeg a lényeg: a verstanulásban van egy pillanat több nap, vagy akár több hét után, amikortól elkezd élni a vers bennünk. Nem kell semmilyen szintű felidézést, emlékezést kifejtenünk, mert a vers szinte magától ömlik belőlünk.

A vers tanulás az egyik legklasszabb tudati technika, hogy az eltunyult elménket kicsit megzabolázzuk.
És érdekes módon nem csak az lesz a hozománya, hogy eltudunk szavalni egy verset. Hát, persze, hogy ez is kvantum szintű ajándékot ad. Az életünk minden területére kihat. Fegyelmezettebbek leszünk, összeszedetten tudjuk végezni a napi teendőket és beindítja a kreativitás kútját is. Krónikus ötletrohamok öntik el az embert, régen húzódó problémák hiányzó puzzle darabkái bukkannak elő a semmiből. Egyszerűen elképesztő a hozadéka.

Mitér találkozókon sokszor halljuk:  olvastam a vonzás törvényéről, pontosan tudom hogyan működik, egy gáz van, nekem nem működik. Vagy elolvastam rengeteg klassz anyagot a pénzkeresésről, a cégvezetésről, hogyan lehet saját vállalkozást működtetni, egy probléma van, nekem nem működik valamiért. Legyen szó bármilyen más témáról, öngyógyítás, párkapcsolat, életcél, tök mindegy, azt vesszük észre az egyetlen probléma, hogy semmivel sem foglalkozunk kellő ideig, kellő mélységben. Egészen addig, amíg az el nem kezd ÉLNI BENNÜNK.

Szóval, ilyesmivel foglalkozunk a Mitérben 🙂 Egyszerű tudati technikákkal tudatosítjuk magasabb szinten azt, amit már egyébként is tudunk, de valamiért még sem csináljuk. Magyarról magyarra fordítunk az elmének, hogy az értünk dolgozhasson. 🙂

Felmérések szerint 3 nappal később az olvasott anyag 10%-ára, a hallott információk 20%-ára, a látottak 30%-ára, a látott és hallott információk 50%-ára, a kimondott szavak 70%-ára, a kimondott és valamiféle cselekvéshez is kötődő információ 90%-ára tudunk emlékezni.

Ebből is látszik, az olvasás sokszor nem egyéb, mint az agy rágógumija, és az Egó minőségi tápláléka, hogy ma is tettél magadért valamit.

Az eredményekért érdemes változtatni a hozzáálláson egy picit. Főleg, miután megértettük, hogy a hozzáállás az nem erőfeszítés, az pusztán a dolgokhoz való hozzáállás.

A megfelelő hozzáállás felvétele után szükség van persze erőfeszítésre is, de összehasonlíthatatlanul kevesebbre, mint amit egy megzabolázatlan elmével való viaskodásra fordítunk egy életen át.

BÁRMIT IS SZERETNÉL MEGTANULNI ÉS ELSAJÁTÍTANI AZ ÉLETEDBEN, AKARD AZT ÚGY, AHOGYAN VERSET KELL SZAVALNI!

Én ezeket a verseket tanultam meg az elmúlt fél évben:

Szepes Mária: Kértem Istent

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

Weöres Sándor:

Az ős tudás

Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak
tevékennyé ébresztése.
Az emberalkatban rejlő ős tudás lényegileg mindenkiben azonos,
érvénye teljes. Az ős tudás az egyetlen alkalmas alap; ami rajta
alapszik, ronthatatlan, ami elgondoláson alapszik, szétmálló.
Az ős tudás végtelenül egyszerű, olyannyira, hogy szavakba nem is
foglalható. Megegyezik vele minden, ami szükséges, nyugodt, szilárd;
ellentétben van vele minden, ami csábító, izgága, hemzsegő.
Tíz hadsereg, száz pénzesláda, ezer okirat védettje elpusztul; amit
az ős tudás birtokosai minden segítség nélkül létrehoznak, megmarad.
Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent
elért, ami emberileg elérhető; az élet és halál csak felületesen
sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

Az élet tanításai

Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan
élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját
és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé,
bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A
világot pokolra hajítaná.
“Mihelyt nem kell: mindenem a tied” – ez az élet
vásárcsarnokának felirata.

Pál apostol első levele a korintusiakhoz: A szeretet himnusza.

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom,

Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.

A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.

Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.

 

Jó vers tanulást kívánunk Neked is! 🙂